JÉGKORSZAK – OLVADÁS a víz, mint a jég mimézise a sóstói állatkertben

Posted on

N y í r e g y h á z a   Á l l a t p a r k   F e j l e s z t é s e   K e r e t é b e n   J é g k o r s z a k   I n t e r a k t í v   Á l l a t b e m u t a t ó

megvételt nyert tervpályázat

Tudatunkban élünk. A virtuális megjelenítők egyre kifinomultabban tudják a valóságot utánozni.  Ez átrendezi a viszonyunkat minden valós hellyel, melyet valamilyen formán megpróbálunk birtokba venni. Ezt akár tekinthetjük kedvező fordulatnak is, hiszen nem újabb és újabb területeket kell kényszeresen meghódítani a valóságban a fejlődés bűvkörében.

Az állatkertek szempontjából ez verseny a látogatókért; a zoopedagógiai elvekhez alapvetésként párosulnak az élményeztetés elemei, miközben folyamatosan újraértékelődik az állatkert szerepe, melynek egyik leglátványosabb eleme, hogy léptéket váltanak a kifutók, akár egy-két évtized alatt is.
Ebben a gyorsan változó folyamatban az építészet lehetőségei és elvárásai új irányba terelődnek; a hagyományos, helyre, építészeti karakterre támaszkodó elemek mellett megjelenik egy összetettebb, a tájra, topográfiára, növényekre, mint 100-200 év távlatában érvényesülő- elemekre koncentráló szempont és a 10-20 év távlatában érvényes technológia folyamatos megújulása. A rövid és hosszútávú gondolkodás valószínűleg csak együtt tud helyénvalót alkotni, tudatunk szerint.

A legkarakteresebb elem Sóstón a zöld környezet. Ennek fenntartása hosszú távú feladat. Nem lehet szálazva meghagyni fákat, mert a környezetük támogatása nélkül kifordulnak gyökereikből. Egyben lehet kezelni összefüggő területeket, erdőként, melynek az a magától értetődő, de fontos következménye, hogy csupán a lebontott épületek helyét érdemes megbolygatni, ha meg akarunk védeni ebből bármit is.

Az élményforrások közül várhatóan időtállóbbak azok, melyek a valós megtapasztalásra épülnek, hiszen a virtuális világ megjelenítése érzékelhetően gyorsan avul. Viszont, amikor a jégkorszakot szeretnénk megidézni, nem lehet figyelmen kívül hagyni a virtuális világ nagyon erős ingereit, a valós interakcióknak is kellőképpen erősnek kell lenni, mely ismét egyfajta léptékváltáshoz vezet; kevesebb, nagyobb hatás érvényesül a szétaprózottal szemben.

Ebben a koncepcióban ez úgy érvényesül, hogy a jég-kor mai megfelelője a víz kap kitüntetett szerepet. Aránytalan lenne mindent jéggel borítani, a víz meg tudja idézni hiteles módon. A víz hihetetlen gazdagságának csak egy (megfagyott) halmaza a jég. A jégnek nagyon sok megjelenési változata van, ezeket a víz képes érzékeltetni a nyugodt vízfelületen, a fodrozódáson, a hullámokon keresztül a vízpára tejes világán át a vízfüggöny megcsillanó, tükröződő és mégis saját anyagú fényjátékáig.

A vízi út felvetése akkor a legnagyvonalúbb, ha minden kifutót érint. Mivel ezen a látogatók cirkulálnak, érdemes magát az utat is körbe vezetni a változatosság okán. A nagy kiterjedés miatt ez úgy fenntartható, ha karcsú marad, s folyamatos működést tesz lehetővé. Ezt úgy lehet megoldani, hogy nem hagyományos csónakokban, hanem kör alakú eszközökön utaznak, mely nem tud elakadni, s a befúvók irányított elhelyezésével biztosítható a víz folyamatos körbe áramlása, mely mozgásba hozza ezeket az eszközöket. Az időutazás miatt elneveztük dézsa vúnak. Ily módon egyirányú a közlekedés, de természetesen ha valaki szeretne egy helyt elidőzni, akkor a kiöblösödő szakaszokon meg tud kapaszkodni, hogy ne tartsa fel a mögötte lévőt. A vízi út alacsony nézőpontja adja a medencék oldalsó feltárulkozását.

 

A vizet keresztezve hidakra van szükség, mely előnnyé lehet alakítani, ha az egészet emelt ösvénynek képzeljük el, ráadásul karakteresen más nézőponttá válik. Az emelt ösvény nem ismétlődik, kellően rugalmas, így érint minden kifutót, szintén körbe vezetve, kötelező haladási irány nélkül változatos módon, hol kívülről, hol átszelve a kifutó légterét, persze zsilipelve a ki-be közlekedést.


A vízfüggöny szerepe a látványos jégtömbök megjelenítése. Ez meghatározza az egész épületet, egyetlen eszközzel, léptéket váltva az épület maga válik kiállítási tárggyá. Ennek strukturális szerkesztése nagy szabadságfokot ad a geometriában, így a különböző igényeket rugalmasan fel tudja venni. Hogy még erősebb legyen a mimézis a tető is vízfelületet kapott, ami egy távlati fejlesztést tesz lehetővé a tetőterasz irányába.


ANYAGOK, SZERKEZETEK

A víz elvezetéséhez beton vályuk szolgálnak, melyből kinő a maghőszigetelt vasbeton fal, fehér cementből, világos adalékanyagokkal. A vb födémek merevségét és a belső technológia egységesítésére hivatott a karcsú magas vasbeton gerendázat, kiegészítve a medencéknél faltartókkal.
A hálós fedést húzott kábelszerkezet tartja, melyet nyomott acél oszlopok hordoznak. A függőleges elemek karcsúsága a fák törzsének arányait követik, így könnyebb ezeket vizuálisan beleszőni a környezetbe.
A vízfüggönyök megtáplálását is acél oszlopok adják, a vízet a mezőgazdaságban használt, nagyon egyszerű, gumiörleményből újrahasznosított izzadó cső engedi ki., melyet az alsó vasbeton vályúkon keresztül lehet összegyűjteni is visszakeringetni.
Az építőanyagok sorában környezettudatos szempontból a faanyag az egyik legjobb választás, ennek olajozott felületkezelése a teljes életciklust figyelembevéve a legelőnyösebb. Ez jelenik meg az emelt ösvény anyagaként, mely így rugalmasan alakítható, átszerelhető rövid távon is.
A jegesmedvék nyári zárt helyét a kábebeles fedés mellett PTFE réteges paplannal lehet költséghatékonyan megoldani, az oldalfalakat polikarbonát panelek határolják.

Lévai Tamás / TARKA Architects

Könyvtár és Tudásközpont

Posted on

díjazott tervpályázat Hódmezővásárhelyen

TOVÁBBÉPÍTÉS

A könyvtár elsősorban közösségi tér. E közösségi színtér a város legforgalmasabb helyén tud igazán élő lenni. Ez a kitétel e tervpályázatra kijelölt helyszínnel létrejött, már csupán azzal kell foglalkozni, hogy a meglévő városi szövetbe miképpen lehet beleszőni az új elemet.

Mintegy kívülről megközelítve a feladatot szokványosnak lehetne cimkézni, ha csupán a Kossuth tér térfalainak beépítése lenne a téma, de a  református templom közvetlen közelsége ezt bonyolultabbá teszi, hiszen nem idomul a zárt térfalas léptékbe, mindenképpen levegőt igényel maga körül. Ezt jelenleg a visszahúzott tömegű lakóház és a park biztosítja számára, s ez nem sérülhet ezután sem, a templom elsődleges karakterhordozó elemét, a tornyot, mindenképpen szabadon kell hagyni, hogy betölthesse szerepét. Erre kínál megoldást az új beépítés vonalának visszahúzása és a tömeg illesztése a templom léptékéhez; a templom párkánymagassága épp az új tömeg magasságával egyezik.

Belülről, a közösségi téralkotás belső igényei felől közelítve a következő igények merülnek fel:

1. Olyan publikus, nyitott közteret kell létrehozni, mely nagyvonalú, a könyvtárhoz méltó gyalogos, kerékpáros kapcsolatot teremt a városi szövettel.
2. Az intézmény befogadó jellegének megfelelően szükség van félprivát helyre, mely becsalogatja, magához öleli a vendéget és alkalmas események rendezésére.
3. Igény van teljesen privát külső térre, ahol egy könyvvel a kezünkben nyugodtan ki tudunk ülni a napra.
4. A belső és külső tér között olyan átmeneti terekre van szükség, melyek elmossák a kint és a bent határát. Ez egyrészt barátságosan bevonzza a látogatót, másrészt kiterjeszti a belső teret. Szép időben senki sem szeret bent kuksolni.
5. A belső terek nyitottak, befogadók, de a zavaró hangokat ki kell zárni, ezért meg kell különböztetni a beszélgetésre és a csendes elmélyülésre szánt helyeket.

Erre az öt elemre épül a koncepció a közösségi téralkotás felől közelítve.

 

Összefogva a szempontokat a hely adottságai minderre alkalmasak, ráadásul a koncepció csorbulása nélkül a meglévő elemeket is fel lehet használni. Figyelembe véve az építőipari standardokat, a meglévő ház vasbeton váza alkalmas arra, hogy lecsupaszítva továbbépítésre kerüljön. Ehhez a közösségi funkciónak megfelelően az egyik födémet részben ki kell bontani, hogy megfelelő belmagasságot nyerjünk.

Ennek megfelelően a következő válaszok születtek az öt kérdésre:

1. A visszahúzott köztér a Kossuth tér felé igazi városi megérkezési hely.
2. A félprivát, oldalról nyitott belső udvar a leghagyományosabb módon illeszkedik a városi szövetbe,  közösségi tér és a templom emberi léptékének megfelelően, a tetősíkok a benapozásnak megfelelőek.
3. A kislejtésű tetőkert alkalmas helyet kínál az elvonulásra a szabadban, az utcára rálátó, mégis elkülönülő teraszaival.
4. A földszint nyitottsága, a tornácokkal árnyékolva, eltólható harmónika felületeivel együttdolgozóvá teszi a kinti és benti közösségi színtereket. Az üvegfalakon keresztül a növényekre látunk rá, így a kertet behozza.
5. A szintekre és szárnyakra tagolás biztosítja a funkciók akkusztikai elkülönítését.

FENNTARTHATÓ MŰKÖDÉS

A kiírás nyitottsága lehetőséget adott arra, hogy a nemzetközi könyvtárgyakorlat következő elemeivel kiegészülhessen.

1. A könyvtár távoli jövője kiismerhetetlen, ezért olyan nyitott tereket kell létrehozni, melyek hosszú távon működtethetők közösségi térként, s ahol a bútorozás jelenti az adott kor rövid távú jövőképének kivetülését.
2. A könyvkölcsönzés napi 24 órás üzemben autómatizálható, az intézmény nyitvatartásától függetlenül. Ennek első lépése, hogy bármikor visszahozhatók a könyvek.
3. A csupán közlekedő terek helyett kibővített, használható terek láncolatában érdemes gondolkodni.
4. A kávézó nem csupán kiszolgáló szerepű, hanem generálja is a forgalmat, segíti belakni a helyet.
5. A könyvtár vonzóbb, ha alkalmas közösségi munkavégzésre (coworkig), erre az első emeleti felnőtt beszélgetős olvasótér, illetve a független kávézó megfelel.
6. Közösségi műhely is működtethető a könyvtárban, melyre a könyvkötő, digitalizáló, fotóműhely kettős szerepű helye kiválóan alkalmas.
7. A gyerekkönyvtárban a kisgyeremekes foglalkozások ideje alatt a szülők dolgozhatnak, csak elérhető távolságban legyenek, ezért jó az udvar a kávézó, aula kapcsolata.
8. Minden funkció több helyen is elképzelhetó napszaktól évszaktól függően rugalmasan, ezt segítik az eltólható falak, függönyök rendszere.

A hagyományos funkciókon túl, melyek kiolvashatók a tervből, a következők kerültek megfontolásra:
A nagy üvegfelületeket szervízúton, elérhető magasságból lehet tisztítani. Ezek alkalmasak arra is, hogy külön megközelíthetők legyenek a terek, illetve menekítésre is fel lehet használni tűz esetén. A nagy tetőfelületről összegyűjtött víz szürkevízként hasznosítható öblítésre, locsolásra. A hibrid fa-vasbeton tartószerkezet minimalizálja az épület ökológiai lábnyomát, akusztikai kompromisszumok nélkül. A belső terek összelátásaival lehetett a felesleges nagy belmagasságot elkerülni, a tágasság érzet mégis megmaradt.

A levéltár zavartalan működéséhez elkülönítetten kapott helyet, mindamellett, hogy a közösségi funkciókból fakadóan megnövekedett látógatószámra számíthat.

A térszín alatti garázst úgy érdemes kialakítani, hogy a födém áttörésével természetes szellőzésűvé váljék. A födém terhelhetőségét javasoljuk intenzív zöldtetőre méretezni.

ENERGETIKA

Az épület természetes fénnyel átjártnak kell lennie, ez természetes pszichés követelmény, de a nyári hőterheléstől óvni kell. Ennek a legköltséghatékonyabb módja a fix árnyékoló rendszer: az üvegfalak előtti tornácok, a tájolásnak megfelelően sűrűsödő-ritkuló és beforgatottt elemekből építkező áttört homlokzat. A természetes szellőzés lehetősége mindenütt, a nyílászárókon keresztül. A zöldtető, a nyitott felületű szilikát tömegek és a földbe süllyesztés segíti a napi hőingadozás csillapítását.
A gépészeti berendezések a pincében, illetve a tetőtérben helyezkednek el. Levegővel átöblíthető az épület, melyet a tetőn keresztül lehet a pincében lévő hőcserélőbe juttatni. Hogy mely hőcserélőt érdemes választani ahhoz részletesebb helyi adatokra van szükség.

TARTÓSZERKEZET

A meglévő épület vasbeton vázát a pincében résfalazással le kell mélyíteni az új pinceszintig. A nagy, alátámasztás nélküli földszinti nyílások felett szintmagas ragasztott fatartóból képzett térbeli rácsostartó van a mellékelt szerkezeti rajz szerint. Ezt együtt kell dolgoztatni a földszint feletti vasbeton lemezzel.

ANYAGOK

A fenntartható anyagok jegyében a külsőn a világos-sárgás tégla dominál, mely Hódmezővásárhelyen már hagyományokkal bír. Kisméretű téglából készül az áttört homlokzat, melyet az üvegfallal közöss acélváz merevít. a zárt homlokzatok téglaburkolatosak, ezeket a vasbeton vázzal együtt finoman habarccsal összedolgozva a vakolathoz közeli, mégis anyagszerű, tartós felületet eredményez. A nyeregtetőn cserép, az udvar körüli terasztetőn extenzív zöldtető van.
A belsőben szerkezetként és bútorként a fa az elsődleges anyag, a padló világos, csiszolt betonfelület, a vasbeton oszlopokkal együtt. A falak vakoltak, a vizesblokkokban mosható felületek jelennek meg. Az üvegfelülettek mógótt, ahol nincs növény, feliratokból, idézetetkből szőtt vizuális függöny biztosítja a láthatóságot, mely ezáltal egyben információhordozó felület is.

Lévai Tamás / TARKA Architects