N y í r e g y h á z a Á l l a t p a r k F e j l e s z t é s e K e r e t é b e n J é g k o r s z a k I n t e r a k t í v Á l l a t b e m u t a t ó
megvételt nyert tervpályázat
Tudatunkban élünk. A virtuális megjelenítők egyre kifinomultabban tudják a valóságot utánozni. Ez átrendezi a viszonyunkat minden valós hellyel, melyet valamilyen formán megpróbálunk birtokba venni. Ezt akár tekinthetjük kedvező fordulatnak is, hiszen nem újabb és újabb területeket kell kényszeresen meghódítani a valóságban a fejlődés bűvkörében.
Az állatkertek szempontjából ez verseny a látogatókért; a zoopedagógiai elvekhez alapvetésként párosulnak az élményeztetés elemei, miközben folyamatosan újraértékelődik az állatkert szerepe, melynek egyik leglátványosabb eleme, hogy léptéket váltanak a kifutók, akár egy-két évtized alatt is.
Ebben a gyorsan változó folyamatban az építészet lehetőségei és elvárásai új irányba terelődnek; a hagyományos, helyre, építészeti karakterre támaszkodó elemek mellett megjelenik egy összetettebb, a tájra, topográfiára, növényekre, mint 100-200 év távlatában érvényesülő- elemekre koncentráló szempont és a 10-20 év távlatában érvényes technológia folyamatos megújulása. A rövid és hosszútávú gondolkodás valószínűleg csak együtt tud helyénvalót alkotni, tudatunk szerint.
A legkarakteresebb elem Sóstón a zöld környezet. Ennek fenntartása hosszú távú feladat. Nem lehet szálazva meghagyni fákat, mert a környezetük támogatása nélkül kifordulnak gyökereikből. Egyben lehet kezelni összefüggő területeket, erdőként, melynek az a magától értetődő, de fontos következménye, hogy csupán a lebontott épületek helyét érdemes megbolygatni, ha meg akarunk védeni ebből bármit is.
Az élményforrások közül várhatóan időtállóbbak azok, melyek a valós megtapasztalásra épülnek, hiszen a virtuális világ megjelenítése érzékelhetően gyorsan avul. Viszont, amikor a jégkorszakot szeretnénk megidézni, nem lehet figyelmen kívül hagyni a virtuális világ nagyon erős ingereit, a valós interakcióknak is kellőképpen erősnek kell lenni, mely ismét egyfajta léptékváltáshoz vezet; kevesebb, nagyobb hatás érvényesül a szétaprózottal szemben.
Ebben a koncepcióban ez úgy érvényesül, hogy a jég-kor mai megfelelője a víz kap kitüntetett szerepet. Aránytalan lenne mindent jéggel borítani, a víz meg tudja idézni hiteles módon. A víz hihetetlen gazdagságának csak egy (megfagyott) halmaza a jég. A jégnek nagyon sok megjelenési változata van, ezeket a víz képes érzékeltetni a nyugodt vízfelületen, a fodrozódáson, a hullámokon keresztül a vízpára tejes világán át a vízfüggöny megcsillanó, tükröződő és mégis saját anyagú fényjátékáig.
A vízi út felvetése akkor a legnagyvonalúbb, ha minden kifutót érint. Mivel ezen a látogatók cirkulálnak, érdemes magát az utat is körbe vezetni a változatosság okán. A nagy kiterjedés miatt ez úgy fenntartható, ha karcsú marad, s folyamatos működést tesz lehetővé. Ezt úgy lehet megoldani, hogy nem hagyományos csónakokban, hanem kör alakú eszközökön utaznak, mely nem tud elakadni, s a befúvók irányított elhelyezésével biztosítható a víz folyamatos körbe áramlása, mely mozgásba hozza ezeket az eszközöket. Az időutazás miatt elneveztük dézsa vúnak. Ily módon egyirányú a közlekedés, de természetesen ha valaki szeretne egy helyt elidőzni, akkor a kiöblösödő szakaszokon meg tud kapaszkodni, hogy ne tartsa fel a mögötte lévőt. A vízi út alacsony nézőpontja adja a medencék oldalsó feltárulkozását.
A vizet keresztezve hidakra van szükség, mely előnnyé lehet alakítani, ha az egészet emelt ösvénynek képzeljük el, ráadásul karakteresen más nézőponttá válik. Az emelt ösvény nem ismétlődik, kellően rugalmas, így érint minden kifutót, szintén körbe vezetve, kötelező haladási irány nélkül változatos módon, hol kívülről, hol átszelve a kifutó légterét, persze zsilipelve a ki-be közlekedést.
A vízfüggöny szerepe a látványos jégtömbök megjelenítése. Ez meghatározza az egész épületet, egyetlen eszközzel, léptéket váltva az épület maga válik kiállítási tárggyá. Ennek strukturális szerkesztése nagy szabadságfokot ad a geometriában, így a különböző igényeket rugalmasan fel tudja venni. Hogy még erősebb legyen a mimézis a tető is vízfelületet kapott, ami egy távlati fejlesztést tesz lehetővé a tetőterasz irányába. 
ANYAGOK, SZERKEZETEK
A víz elvezetéséhez beton vályuk szolgálnak, melyből kinő a maghőszigetelt vasbeton fal, fehér cementből, világos adalékanyagokkal. A vb födémek merevségét és a belső technológia egységesítésére hivatott a karcsú magas vasbeton gerendázat, kiegészítve a medencéknél faltartókkal.
A hálós fedést húzott kábelszerkezet tartja, melyet nyomott acél oszlopok hordoznak. A függőleges elemek karcsúsága a fák törzsének arányait követik, így könnyebb ezeket vizuálisan beleszőni a környezetbe.
A vízfüggönyök megtáplálását is acél oszlopok adják, a vízet a mezőgazdaságban használt, nagyon egyszerű, gumiörleményből újrahasznosított izzadó cső engedi ki., melyet az alsó vasbeton vályúkon keresztül lehet összegyűjteni is visszakeringetni.
Az építőanyagok sorában környezettudatos szempontból a faanyag az egyik legjobb választás, ennek olajozott felületkezelése a teljes életciklust figyelembevéve a legelőnyösebb. Ez jelenik meg az emelt ösvény anyagaként, mely így rugalmasan alakítható, átszerelhető rövid távon is.
A jegesmedvék nyári zárt helyét a kábebeles fedés mellett PTFE réteges paplannal lehet költséghatékonyan megoldani, az oldalfalakat polikarbonát panelek határolják.
Lévai Tamás / TARKA Architects